Embedded Files
A jelenlét anatómiája
A jelenlét anatómiája
A jelenlét anatómiája: Újabb lépés az utamon a nevem és a fenomenológia tükrében
A jelenlét anatómiája: Újabb lépés az utamon a nevem és a fenomenológia tükrében
Az úton járva az ember időről időre elérkezik olyan pillanatokhoz, amikor a korábban tanult elméletek, a megélt tapasztalatok és a saját személyes identitása hirtelen egyetlen, kristálytiszta képpé állnak össze. Számomra egy ilyen friss felismerést hozott, amikor elkezdtem mélyebben vizsgálni a saját nevemet – Gazi Tamás –, és ráébredtem, hogy a nevem etimológiája milyen megdöbbentő párhuzamban áll azzal a filozófiai és terápiás szemlélettel, amely az életemet és a munkámat vezérli.
Az úton járva az ember időről időre elérkezik olyan pillanatokhoz, amikor a korábban tanult elméletek, a megélt tapasztalatok és a saját személyes identitása hirtelen egyetlen, kristálytiszta képpé állnak össze. Számomra egy ilyen friss felismerést hozott, amikor elkezdtem mélyebben vizsgálni a saját nevemet – Gazi Tamás –, és ráébredtem, hogy a nevem etimológiája milyen megdöbbentő párhuzamban áll azzal a filozófiai és terápiás szemlélettel, amely az életemet és a munkámat vezérli.
Rájöttem, hogy a nevem két pillére mögött ott rejtőzik a 20. század két meghatározó, radikálisan gyakorlatias gondolkodója: Maurice Merleau-Ponty és Bert Hellinger. Ez az írás egy újabb lépés az utamon; egy reflexió arról, hogyan fonódik össze a hús-vér valóság a transzgenerációs terek törvényeivel.
Rájöttem, hogy a nevem két pillére mögött ott rejtőzik a 20. század két meghatározó, radikálisan gyakorlatias gondolkodója: Maurice Merleau-Ponty és Bert Hellinger. Ez az írás egy újabb lépés az utamon; egy reflexió arról, hogyan fonódik össze a hús-vér valóság a transzgenerációs terek törvényeivel.
A Tamás-i attitűd: A fenomenológiai tiszta lap
A Tamás-i attitűd: A fenomenológiai tiszta lap
A felismerésem első szintje a radikális igazságkeresésről szól. A kulturális emlékezetben élő „kételkedő” Tamás alakját sokáig tévesen a puszta hitetlenséggel azonosították. Számomra Tamás ma már a módszertani tisztaság szimbóluma. Ő az a megismerő, aki nem elégszik meg a másodkézből származó elbeszélésekkel, a dogmákkal vagy a készen kapott teóriákkal. Ő az, aki érinteni akar, aki a saját érzékszerveivel akar meggyőződni a valóságról.
A felismerésem első szintje a radikális igazságkeresésről szól. A kulturális emlékezetben élő „kételkedő” Tamás alakját sokáig tévesen a puszta hitetlenséggel azonosították. Számomra Tamás ma már a módszertani tisztaság szimbóluma. Ő az a megismerő, aki nem elégszik meg a másodkézből származó elbeszélésekkel, a dogmákkal vagy a készen kapott teóriákkal. Ő az, aki érinteni akar, aki a saját érzékszerveivel akar meggyőződni a valóságról.
A filozófiában ezt az alapállást hívjuk fenomenológiai epoché-nak, vagyis a dolgok zárójelbe tételének. Edmund Husserl szerint ahhoz, hogy a valóságot a maga tisztaságában láthassuk, fel kell függesztenünk minden előítéletünket, elméletünket és tanult sémánkat. Amikor „Tamásként” tekintek a világra, elutasítom a hozott forgatókönyveket, és csak arra hagyatkozom, ami közvetlenül, a jelen pillanatban megmutatkozik nekem.
A filozófiában ezt az alapállást hívjuk fenomenológiai epoché-nak, vagyis a dolgok zárójelbe tételének. Edmund Husserl szerint ahhoz, hogy a valóságot a maga tisztaságában láthassuk, fel kell függesztenünk minden előítéletünket, elméletünket és tanult sémánkat. Amikor „Tamásként” tekintek a világra, elutasítom a hozott forgatókönyveket, és csak arra hagyatkozom, ami közvetlenül, a jelen pillanatban megmutatkozik nekem.
A Gazi és Merleau-Ponty: A megélt test mint csatatér
A Gazi és Merleau-Ponty: A megélt test mint csatatér
A nevem másik fele, a Gazi – amely az eredeti arab-török kontextusban a csatateret megjárt, sebeket szerzett veteránt vagy harcost jelenti – hozza el a képbe a radikális gyakorlatot. A Gazi tudása nem könyvekből származik; az ő tapasztalata a húsába, az idegrendszerébe, a sejtjeibe van beégetve. Ő a valóság fizikai sűrűségében létezik.
A nevem másik fele, a Gazi – amely az eredeti arab-török kontextusban a csatateret megjárt, sebeket szerzett veteránt vagy harcost jelenti – hozza el a képbe a radikális gyakorlatot. A Gazi tudása nem könyvekből származik; az ő tapasztalata a húsába, az idegrendszerébe, a sejtjeibe van beégetve. Ő a valóság fizikai sűrűségében létezik.
Ez a harcos karakter vezetett el engem a francia filozófus, Maurice Merleau-Ponty test-fenomenológiájához. Merleau-Ponty zseniális meglátása az volt, hogy nem egy testen kívüli, absztrakt elmével ismerjük meg a világot. Mi magunk vagyunk a testünk (Leib – a megélt test). A valóságot nem racionálisan kiszámítjuk, hanem a hús-vér létezésünkön, a feszültségeken, a mozdulatokon, a határok meghúzásán keresztül tapasztaljuk meg. A Gazi ereje számomra a megélt test sziklaszilárd stabilitása: az a testi jelenlét, amely pontosan tudja, hol ér véget az én határom, és hol kezdődik a másiké.
Ez a harcos karakter vezetett el engem a francia filozófus, Maurice Merleau-Ponty test-fenomenológiájához. Merleau-Ponty zseniális meglátása az volt, hogy nem egy testen kívüli, absztrakt elmével ismerjük meg a világot. Mi magunk vagyunk a testünk (Leib – a megélt test). A valóságot nem racionálisan kiszámítjuk, hanem a hús-vér létezésünkön, a feszültségeken, a mozdulatokon, a határok meghúzásán keresztül tapasztaljuk meg. A Gazi ereje számomra a megélt test sziklaszilárd stabilitása: az a testi jelenlét, amely pontosan tudja, hol ér véget az én határom, és hol kezdődik a másiké.
Bert Hellinger és az elismerése annak, „ami van”
Bert Hellinger és az elismerése annak, „ami van”
Amikor a tiszta, előítélet-mentes figyelmet (Tamás) összekapcsolom a hús-vér testi valósággal (Gazi), megérkezem az utam egy újabb alapkövéhez: a családi és transzgenerációs rendszerek törvényeihez. Bert Hellinger, a családállítás megalkotója, a módszerét bevallottan a fenomenológiára alapozta. Hellinger legfőbb tézise mindössze ennyi: „Elismerni azt, ami van.” Ez a mondat a husserli és merleau-ponty-i filozófia átültetése a közvetlen emberi valóságba.
Amikor a tiszta, előítélet-mentes figyelmet (Tamás) összekapcsolom a hús-vér testi valósággal (Gazi), megérkezem az utam egy újabb alapkövéhez: a családi és transzgenerációs rendszerek törvényeihez. Bert Hellinger, a családállítás megalkotója, a módszerét bevallottan a fenomenológiára alapozta. Hellinger legfőbb tézise mindössze ennyi: „Elismerni azt, ami van.” Ez a mondat a husserli és merleau-ponty-i filozófia átültetése a közvetlen emberi valóságba.
A családállítási mezőben tett lépéseim során újra és újra átélem ezt a csodát. Amikor belépünk a mezőbe, nem elméleteket gyártunk, és nem intellektuálisan fejtjük meg a múlt titkait. A testünk az, amely emlékezik. Elnehezedő vállak, elakadó lélegzet, hirtelen jött fizikai érzetek – a megélt test közvetíti a transzgenerációs mező elfojtott igazságait, a múlt rejtett terheit.
A családállítási mezőben tett lépéseim során újra és újra átélem ezt a csodát. Amikor belépünk a mezőbe, nem elméleteket gyártunk, és nem intellektuálisan fejtjük meg a múlt titkait. A testünk az, amely emlékezik. Elnehezedő vállak, elakadó lélegzet, hirtelen jött fizikai érzetek – a megélt test közvetíti a transzgenerációs mező elfojtott igazságait, a múlt rejtett terheit.
Hellingeri értelemben a gyógyulás és az autonómia pontosan ebben a fenomenológiai pillanatban születik meg. Amikor képessé válok Tamásként, tiszta lappal, előítéletek nélkül ránézni a családi rendszeremre, és Gaziként, a saját megélt testem erejével beleállni a jelenbe – akkor tudom elismerni és tisztelettel letenni azt, ami nem az enyém.
Hellingeri értelemben a gyógyulás és az autonómia pontosan ebben a fenomenológiai pillanatban születik meg. Amikor képessé válok Tamásként, tiszta lappal, előítéletek nélkül ránézni a családi rendszeremre, és Gaziként, a saját megélt testem erejével beleállni a jelenbe – akkor tudom elismerni és tisztelettel letenni azt, ami nem az enyém.
Szintézis: A belső integráció lépései
Szintézis: A belső integráció lépései
Ez a felismerés számomra nem egy elvont nyelvi játék, hanem egy belső térkép az utamon. A nevem dekonstrukciója megmutatta a saját működésem belső logikáját:
Ez a felismerés számomra nem egy elvont nyelvi játék, hanem egy belső térkép az utamon. A nevem dekonstrukciója megmutatta a saját működésem belső logikáját:
- Tamásként radikálisan kételkedem a készen kapott sémákban és szerepekben, hogy eljussak a tiszta, szavak nélküli látásig.
- Gaziként nem menekülök el elméletekbe, hanem a megélt testem erejével, hús-vér valójában tapasztalom meg a létezést és húzom meg a határaimat.
- Hellingeri szemlélettel pedig mindezt kiterjesztem a kapcsolati terekre: alázattal elismerem a múltat, hogy a jelenben valódi autonómiát nyerhessek.
Ez az esszé egy újabb stáció számomra. Annak a megerősítése, hogy a fenomenológia nem a könyvespolcok porában él, hanem a mindennapi jelenlétünkben, a testünk emlékezetében és a saját sorsunk felvállalásában.
Ez az esszé egy újabb stáció számomra. Annak a megerősítése, hogy a fenomenológia nem a könyvespolcok porában él, hanem a mindennapi jelenlétünkben, a testünk emlékezetében és a saját sorsunk felvállalásában.
Forrás: Gemini
Forrás: Gemini
Egy intuitív rajz üzenete
Egy intuitív rajz üzenete
Egy túlterhelt, feszült hét után ültem le rajzolni. A fejemben még ott kavarogtak a jövő miatti aggodalmak, a mindennapok megszakadó, töredezett külső zajai. Nem terveztem semmit, csak hagytam, hogy a kék golyóstoll szabadon mozogjon a papíron. Ebből az intuitív áramlásból született meg az alábbi kép, amely egy mély, belső beszélgetést indított el bennem a belső gyermekemmel és a saját működésemmel.
Egy túlterhelt, feszült hét után ültem le rajzolni. A fejemben még ott kavarogtak a jövő miatti aggodalmak, a mindennapok megszakadó, töredezett külső zajai. Nem terveztem semmit, csak hagytam, hogy a kék golyóstoll szabadon mozogjon a papíron. Ebből az intuitív áramlásból született meg az alábbi kép, amely egy mély, belső beszélgetést indított el bennem a belső gyermekemmel és a saját működésemmel.
A szimbólumok találkozása: Váza és a szabad lény
A szimbólumok találkozása: Váza és a szabad lény
A rajzon két világ feszül egymásnak. A bal felső sarokban egy szabályos, csíkozott váza látható – a múlt, a merev keretek, a megfelelni akarás és a jövő görcsös strukturálásának szimbóluma.
A rajzon két világ feszül egymásnak. A bal felső sarokban egy szabályos, csíkozott váza látható – a múlt, a merev keretek, a megfelelni akarás és a jövő görcsös strukturálásának szimbóluma.
Ezzel szemben a lap közepéről egy különös, szabad, hibrid vízi lény úszik el mellette. Barátságos, nyitott, nagyszemű majomarccal tekint vissza a vázára, miközben finom, mégis határozott mozdulattal elfordul tőle.
Ezzel szemben a lap közepéről egy különös, szabad, hibrid vízi lény úszik el mellette. Barátságos, nyitott, nagyszemű majomarccal tekint vissza a vázára, miközben finom, mégis határozott mozdulattal elfordul tőle.
A lény felteszi a kérdést a vázának: „Mit szeretnél tőlem?” – és válaszra sem várva úszik tovább.
A lény felteszi a kérdést a vázának: „Mit szeretnél tőlem?” – és válaszra sem várva úszik tovább.
Halak-minőség és a belső gyermek
Halak-minőség és a belső gyermek
Március 19-én születtem, a Halak jegyében. Számomra a víz az őselem, az intuíció és a tudattalan birodalma. Ez a rajz egy tökéletes pillanatfelvétel arról a pillanatról, amikor sikerült elengednem a külvilág elvárásait és a szorongást.
Március 19-én születtem, a Halak jegyében. Számomra a víz az őselem, az intuíció és a tudattalan birodalma. Ez a rajz egy tökéletes pillanatfelvétel arról a pillanatról, amikor sikerült elengednem a külvilág elvárásait és a szorongást.
A lény arca a tiszta, kíváncsi és játékos belső gyermekem, aki végre szót kapott a fárasztó hét után. Amikor a külső kapcsolatok akadoztak, ez a gyermeki, intuitív részem befelé vezetett, ahol végre csend és megnyugvás várt.
A lény arca a tiszta, kíváncsi és játékos belső gyermekem, aki végre szót kapott a fárasztó hét után. Amikor a külső kapcsolatok akadoztak, ez a gyermeki, intuitív részem befelé vezetett, ahol végre csend és megnyugvás várt.
A végső felismerés: A mélység mint menedék
A végső felismerés: A mélység mint menedék
Amikor ránézek erre a rajzra, már pontosan tudom, merre tart ez a lény, és mit talált a merev formák helyett:
Amikor ránézek erre a rajzra, már pontosan tudom, merre tart ez a lény, és mit talált a merev formák helyett:
Mélységet, békét, nyugalmat és magabiztosságot.
Mélységet, békét, nyugalmat és magabiztosságot.
Megértettem, hogy a jövő görcsös tervezése és a külvilág elvárásai gyakran csak szemfényvesztések. Nem kell tőlük megijedni, de nem is kell bennük ragadni. Halak-lényként a mélység számomra nem a sötétséget, hanem az örök biztonságot és a menedéket jelenti. Ahol a felszíni viharok elülnek, ott lakik a valódi önbizalom.
Megértettem, hogy a jövő görcsös tervezése és a külvilág elvárásai gyakran csak szemfényvesztések. Nem kell tőlük megijedni, de nem is kell bennük ragadni. Halak-lényként a mélység számomra nem a sötétséget, hanem az örök biztonságot és a menedéket jelenti. Ahol a felszíni viharok elülnek, ott lakik a valódi önbizalom.
Ez a rajz a saját belső iránytűm lett. Arra emlékeztet, hogy jó irányba megyek, ne adjam fel, és mindig bízhatok a saját belső mélységem megtartó erejében.
Ez a rajz a saját belső iránytűm lett. Arra emlékeztet, hogy jó irányba megyek, ne adjam fel, és mindig bízhatok a saját belső mélységem megtartó erejében.
Page updated
Google Sites
Report abuse